Olyan családból származom, ahol az eszközöket, használati tárgyakat családtagjaim maguk készítették, mely munkálatokba a gyerekeket is bevonták. Tudásom örökölt, autentikus tanult tudás. 2006. óta hímes tojás festő népi iparművész vagyok.

1999-ben Népi Kismesterségek Játszóház vezetője, oktatója voltam. 2007-ben a csuhé, szalma, gyékény tárgy készítő szakmunkásképzést végeztem.

Csabrendeken élek családommal és párommal, Csik Tamás kovács népi iparművésszel, akinek köszönhetem a fémművesség iránti szeretetem.

Az általunk alapított műhelyeinkben, a Rendeki Kézműves Portán készítjük saját ihletésű és népi kultúránkból sarjadó mai használatra szánt tárgyainkat, és műveljük mesterségünket.

Gyermekkoromban sokféle technikával próbálkoztam a kézművesség terén, mire 1996-ban eljutottam a hajócsipkéig, e kevesek által ismert technikájához. Mivel ritkán alkalmazzák, kihívást jelentett számomra. Az a legnagyszerűbb benne, hogy kevés eszköz kell hozzá, és nincs helyhez kötve.

Jelenleg a főállású munkám mellett foglalkozom a csipkekészítéssel, új mintákkal kísérletezek, tervezek. Elsajátítására egy félreértés miatt nagyon kevés idő állt rendelkezésre, ezért autodidaktának nevezem magam. 2005-től a Kisalföldi Népművészek Egyesületének tagjaként folyamatosan részt veszek kiállításokon, zsűriztetéseken, alkotó táborokban, fesztiválokon és pályázatokon – sok sikerrel. 2007-ben elnyertem a Népi Iparművész, és a Népművészet Ifjú Mestere megtisztelő címeket. 2007-ben a Magyar Külügyminisztérium Brüsszeli Nagykövetségén csipketerítőimet tányéralátétként használják a reprezentatív étkezéseken. 2005-től részvevője vagyok a Mesterségek Ünnepének a Budai Várban.

 Elismerések:

• Magyar Kézműves Remek díj
• VIII. Országos szűr-, szűrrátét-készítő, szűcshímzés és nemezpályázat különdíj

A népművészet iránti elköteleződésem már kora ifjú koromban kialakult, elsősorban alkotóközösségek és személyes baráti kapcsolatok révén. Mindig is érdekelt a sokféle kézműves technika megismerése, a különböző típusú alapanyagok alakítása.

Az elméleti és gyakorlati tudás elválaszthatatlan egysége teremti meg a funkcionális és esztétikus tárgyakat környezetünkben. Ezt felismerve, igyekeztem minden lehetőséget megragadni a tanulásra. Közel két évtizede tevékenykedem a népművészeti mozgalomban. A hímestojások archaikus motívumvilága bűvölt el elsősorban, ezen a területen kaptam Népművészet Ifjú Mestere és népi iparművész elismeréseket.

Alkotói munkámban kihívást jelent számomra, hogyan lehet áttervezni egy motívumot egyik tárgytípusról a másikra. Ennek a kísérletezésnek a jegyében készülnek a viseletkiegészítő darabjaim, ékszereim.

Gyermekkorom óta foglalkoztat a lombfűrésszel történő díszítés. Kihívás számomra, hogy a technika szabta lehetőségeken belül aprólékos részletességbe menően dolgozzam ki a mintákat. Így sikerül a lézer precizitásához közelítenem, s mégis megmaradni egyedinek, emberinek.

Kézművesként arra törekszem, hogy munkáim a mindennapokban, vagy ünnepeink alkalmával használhatók is legyenek. A mintáknál előnyben részesítem a magyar kultúrából, népművészetből fakadó motívumokat.Ha a tárgy elemeinek arányai engedik, az alapanyag gyümölcsfa vagy más színfa.

Alkotásaimat akkor engedem útjára, amikor a kész munkát hosszan személve megfogalmazódik bennem: Szép!

Ács Zoltánnak hívnak. Szülővárosomban Dombóváron ismerkedtem meg a kerámiával 1988-ban, a Művelődési Ház szakkörében.
A folytatásban a fazekas segédmunka létrafokait végigjárva és az értékesítésben való aktív közreműködéssel -mostanság is ez a fő munkám – egyre szorosabbá vált a cserepekhez való kötödésem. Fazekas végzettségemet 2002-ben szereztem meg a dr.Kresz Mária Alapítványnál, ahol Mesterem Hadikfalvi Andrea (Handi) volt.

Kezdetektől fogva az általam árult kerámiáknál használhatóságára helyeztem a hangsúlyt, a minőség és szépségük mellett törekedve arra is, hogy egy-két különlegesség (mosolyt és vidámságot adó alkotás) is megtalálható legyen a termékpalettán.

Készséggel és szívesen állok a hozzám fordulók segítségére, akár kérdéseikről, akár vásárlásról, vagy egyedi kívánságaikról is legyen szó, a kerámiákkal és cserepekkel kapcsolatban.

2017-ben fejeztem be tanulmányaimat a Békéscsabai Kézműves Szakiskolában.
Először népi bőrműves szakmát tanultam Éber Tamástól, majd később a fazekas szakmát sajátítottam el Hugyecz Lászlótól.
A fazekas szakma foglalkoztat leginkább, azon belül is az alföldi fazekasság.
Igyekszem minél több pályázaton és rendezvényen részt venni, és minél több tudást elsajátítani.

1963- ban születtem Cegléden. A középiskolát (gimnázium) Szolnokon végeztem. Mindig szerettem rajzolni és festeni. A fazekas szakmát 1981-83-ig tanultam ki Fadgyas Lajos fazekas mestertől. 1984 óta élek a családommal Mezőtúron. Eleinte fekete kerámiát készítettem, majd áttértem a mezőtúri mázas kerámiákra. A népművészeti hagyományokat követem. 1985-ben a Népművészet Ifjú Mestere, majd 1987-ben a Népi Iparművész címet kaptam meg. Számos kiállításon vettem részt bel- és külföldön egyaránt. 11 éve vezetem a fazekas műhelyt egy Pszichiátriai Rehabilitációs Intézetben. Szívesen tartok kézműves foglalkozásokat gyerekek és felnőttek számára egyaránt. A JNSZ – Megyei Népművészeti Egyesület vezetőségi tagja vagyok már 15 éve.

1997-ben kerültem Zalaegerszegre a Gébárti kismesterségek szakiskolájába, ahol fazekas szakvizsgát tettem.
1998. augusztusában, szüleim segítségével, létrehoztam önálló műhelyemet.
1999-től minősíttetem  munkáimat a Népi Iparművészeti Tanács (NIT) által.
2000-től Budapesten a Dr. Kresz Mária Fazekas központ és a Hagyományok Háza által közösen szervezett játszóház vezető és szakma oktatója felsőfokú képzést végeztem el, kitűnő eredménnyel.

Ezt megelőzően, valamint azóta is rendszeresen, és sikeresen  veszek részt országos pályázatokon, kiállításokon (önállón és csoportoson egyaránt),  szakmai programokon.

2003-ban Hatvanban, kitűnő vizsgát tettem virágkötészetből.
2006. aug. 20-án Budapesten, az oktatási és kulturális minisztertől vettem át A Népművészet Ifjú Mestere állami kitüntetést.
Szülővárosomban 2012. novemberében volt kiállításom a Marcali Kulturális Korzó Kortárs Galériájában, „Amikor a hagyomány beleolvad a jelenbe..” címmel.

Kiemelten fontos számomra a minőség és a funkció mellett a használhatóság, valamint az, hogy alkotásim esztétikailag is megfeleljenek egy kiemelkedő szakmai csoportnak. Ezért munkáim igen jelentős hányada NIT által zsűrizett alkotás. Alapvetően két stílusban dolgozom, bár mindegyik a népies vonalat képviseli. Gyakran merítek ötletet a Néprajzi Múzeum raktárában tett látogatásaim összegyűjtött anyagából. Az egyik stílus amit készítek apró, domború mintás díszítéssel, színes fazekas mázakkal, mint a sárga, barna, kék, zöld vagy a bordó, minden edényen egy színt illetve mázat használva. Szeretem a munkaigényes, áttört mintákat, de az írókás díszeket ugyanúgy használom és megjelenítem munkáimon.

Gyakran teszek plasztikus díszeket a már említett nagyobb méretű edényekre, kancsókra, korsókra. Ezen edényeimet többnyire zöld mázzal készítem. A másik rám jellemző stílus egy kicsit modernebb, de rusztikus hatású levendulás, illetve nefelejcses minta.

Szolanics Elvira vagyok. Fazekas-keramikusként dolgozom Nyíregyházán. Tagja ill. alelnöke vagyok a Sz-Sz- B M-i Szervezetnek és  a Magyar alkotók Országos Egyesületének. Használati- és dísztárgyakat készítek.

Hazai és külföldi kiállításokon veszek részt, ahol kerámiáim legtöbbször díjazásban részesülnek. Szívesen kísérletezek és ötvözöm kerámiáimat fémmel, fával, hisz természetes anyagként jól harmonizálnak, egymást kiegészítve jól használhatóak.

Kiss Tünde gyékényfonó népi iparművész vagyok. Az ország egyik legszebb falujában, Hollókőn élek családommal. Népi kézművességgel, gyékényfonással foglalkozom 2008 óta. A mesterséget Budapesten, a Hagyományok Házában tanultam.

Tárgyaimat gyékényből, illetve kákából készítem, a magyar hagyományos népi technikákat alkalmazva. Törekszem arra, hogy munkáim környezettudatos módon készüljenek, használható, viselhető egyedi termékek legyenek.

A „tundeDesign: Divat a természetből” márkanév alatt a hagyományt fonom össze a mai modern elvárásokkal.

Munkáimat folyamatosan zsűriztetem, így a legtöbb alkotásom rendelkezik a Páva védjeggyel is. Fontosnak tartom hagyományaink továbbörökítését, ezért rendszeresen vállalok kézműves oktatást gyerekeknek és felnőtteknek is egyaránt.

Az elmúlt években számos hazai és külföldi rendezvényen vettem részt mint kézműves. Munkáim több kiállításon is szerepeltek, illetve díjakat is kaptak. Mindemellett több éve a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének alelnöki tisztségét töltöm be.

Kerekes Ibolya gyöngyfűző népi iparművész vagyok.
Népi és népi ihletésű ékszereket készítek.

Az 1990-es évek végén kezdtem foglalkozni gyöngyfűzéssel. A Hagyományok Háza által szervezett zsűrizéseken 2004 óta zsűriztetek, 2009-ben kaptam meg a Népi Iparművész címet.

Gyöngyeim egy része hagyományos népi ékszer, más részük népi mintákból kiinduló, azt továbbgondoló, a mai öltözködéshez illeszkedő darab. Így mind néptáncosok, népdalénekesek, a népi kultúra iránt elkötelezettek, mind pedig a modernebb, de a népi kultúrában gyökerező ékszerek kedvelői találhatnak közöttük maguknak nyakéket. Hétköznapokra és ünnepekre egyaránt.

Gyöngyfűző szenvedélyem a 70-es évektől kezdődött, és folytatódott pedagógusként az óvodában. Az önálló tervezés mellett később népi ékszerekkel kezdtem el foglalkozni szabadidőmben. Megjelent három kiadványom. Pályázatokon, kiállításokon szerepelek, tanfolyamot, játszóházat tartok, szakkört vezetek, táborban oktatok. 

Fiser Józsefné Fónagy Sarolta vagyok. 1954-ben születtem a Bükk hegység északi oldalán fekvő kis faluban, Nagyvisnyón. Hétéves voltam, amikor az első kenyeres kendőt hímeztem. Mire elkészült a stafírungom már biztos kézzel varrtam a keresztszemeket.

1980-tól Gyöngyösön élek. 2003-tól 11 éven keresztül a helyi hímző szakkör vezetője voltam.
Számos kiállításon és pályázaton vettem részt, és folyamatosan zsűriztettem munkáimat. 1987-ben megkaptam a Népművészet Ifjú Mestere címet.

2007 óta tagja vagyok a Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének.
2008-ban az Oktatási és Kulturális Minisztérium, hímző foglalkozási ágban Népi Iparművésznek ismert el.
2012. augusztus 20-án a Mesterségek Ünnepén, a Népművészeti Szövetég által alapított Király Zsiga díjat vettem át.
2016-tól tagja vagyok a Népi Iparművészeti Múzeumban működő Nyitott Műhelynek, ahol több szakág képviselőivel dolgozunk együtt.

Gálné Csizmadia Anikó vagyok, hímestojás-festő és textiljáték készítő.
1997-ben Szegeden a Dél-Alföldi Népművészeti Egyesületben a közművelődési szakember képzés, népi játszóházi foglalkozásvezető szakát végeztem el. Közben rádöbbentem, milyen csodálatos az az ősi kultúra, amit az előttünk járó nemzedék ránk hagyott.
Szegeden ismertem meg az írókával és méhviasszal történő tojásírás hagyományos technikáját és a festőnövények használatát. Az archaikus erdélyi, gyimesi csángó mintakincs áll hozzám legközelebb. Igyekszem motívumait írott tojásaimon feldolgozni. Munkáimat zsűriztetem, 2009-ben kaptam meg hímestojás-festői foglalkozási ágban a Népi Iparművész címet.
Gyerekkorom játékaiból, a babázásból, babruhák, játékok varrásából egyenes út vezetett oda, hogy játékalkotó kézművesként is tevékenykedjek. Különböző textilek felhasználásával készítek népi ihletésű babákat, állatfigurákat. Mackóimmal, babzsák típusú pici állatkáimmal az iparművészet területére is elkalandozom. Arra törekszem, hogy játékaim a kisgyerekeknek egyszerűségükkel és harmóniájukkal képzeletvilágukat élénkítő, szerethető, ölelhető, pozitív érzelmeket ébresztő társai legyenek.
Tagja vagyok a Duna–Tisza Közi Népművészeti Egyesületnek, az azon belül működő Játék Céhnek, a „Napsugaras” Dél-Tisza Menti Népművészeti és Kulturális Egyesületnek, és a Kiss Áron Magyar Játék Társaságnak. Részt veszek regionális és országos kiállításokon, pályázatokon, a Népművészeti Egyesületek Szövetségének rendezvényein.

Építész Üzemmérnöki diplomát az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán szereztem 1979-ben. Nyolc év szakmai gyakorlat után úgy döntöttem, hogy a korábbi rajz és képzőművészeti tanulmányaimat is felhasználva iparművészeti tevékenységbe kezdek. Évekig tanultam a famegmunkálást, kosárfonást és kerámia készítést. Öt féle anyag (fa, rattan, textil, porcelán, papírmasé) felhasználásával készítem tárgyaimat. Ezidáig 28 önálló kiállításom volt. 1991 óta tagja vagyok a Magyar Alkotó Művészek Országos Egyesületének, továbbá 1995-től a Kosbor- 1998-tól a Kiss Áron Magyar Játéktársaságnak.

Nemezkészítő vagyok. 2015-ben kezdett el foglalkoztatni a gondolat, hogy főállásban kézműveskedjek. Tanulmányaimat tekintve építőmérnök, szakmai életutam könyvelő, lélekben mindig textiles voltam, azóta, hogy 6 évesen 10 öltésből varrtam a babámnak ruhát.
Etsy-n figyeltem fel a selyemnemezre, interneten szereztem meg első ismereteimet. Utólag ismerkedtem meg a vizesnemez technikával, a hagyományos mintákkal.Sok neves mesternél tanultam azóta, külföldi szakmabelieket is figyelemmel kísérek. Bár készítek táskát, nemezedényt, faliképet is, a városi nő ruhatára számomra az igazi terep. A nemez is textil, a textil pedig nincs hagyományok nélkül, mert az altudatunkon, kollektív emlékezetünkön keresztül óhatatlanul bekúszik vagy a formavilágba, vagy a motívumokba. Én nagyon szeretem a népi viseletek formavilágát. Ódzkodom a túldíszítettségtől, bár néha annak is helye van. Talán az alkalmazott színvilágom is a hagyományokból merítettem, nem szándékosan. A nemezben jobban megfér a sok élénk szín, anélkül, hogy giccses lenne, az anyag nemessége ezt egyensúlyba hozza (szerintem).
2016-tól főállású nemezesként határozom meg magam. Alkotásaimat rendszeresen zsűriztetem a MANK-nál és az HH Népi Iparművészeti zsűriénél.

Terítőt, párnát, különféle lakástextíliát és használati tárgyat készítek szűrrátét díszítéssel. Az utóbbi években az öltözékek és azok kiegészítői felé fordult a figyelmem.

Teljesen elvarázsol a folyamat, ahogy a vastag, durva, többrétegű posztóból megszületik egy csipkeszerű mintával díszített alkotás.
Az öltözékek díszítményének megtervezése (eltérően a lakástextíliáktól), számomra olyan, mint egy történet elmesélése. Elindul valahonnan, tart valahová és mindeközben sok izgalmas, szemet gyönyörködtető dolog bontakozik ki a textileken.

A szűrrátétes díszítmény mintájának megtervezésekor fontos számomra a hagyományos mintakincs és szerkesztési elvek használata. Az öltözeti darabjaimnál egyszerre van jelen a mai modern vonalvezetés, a hagyományos technikával és mintakinccsel.
A színvilág kiválasztása azonban már a mai kor divatjának is megfelel.
Fontos számomra a variálhatóság, a díszítmény elemek le- és felkapcsolhatósága, cserélhetősége az öltözködésben. Ezért a szűrrátétes kiegészítőim, úgymint gallér, öv, kötény, nyakék, fülbevaló, karkötő, táska mind ezen szempontok figyelembevételével születnek. Könnyedén megvalósítható ezáltal az, hogy a napközben, munkában viselt ruhadarab estére ünnepivé, alkalmivá varázsolható ezekkel a szűrrátétes kiegészítőkkel.

Munkáimat rendszeresen zsűriztetem. Eredményesen szerepelek országos kiállításokon és különféle pályázatokon.

Gyermekkorom óta a hímesek bűvöletében élek. Célom, hogy összegyűjtsem a hagyományos mintákat, újraalkossam őket és a tudást megosszam másokkal. Eddigi munkámat számos elismeréssel tüntették ki, mint a Magyar Kézműves Remek, Gránátalma és Junior Prima Díj, valamint a népi iparművész és a Népművészet Ifjú Mesere cím.